Szőrgombócom kalandjai

Mikor már tudtam, hogy milyen kutyát szeretnék, akkor jött az egyik legnehezebb kérdés. Nem, nem a menhely, kontra kennel. Tudtam, hogy kennelt szeretnék. Ennek oka, hogy első kutyaként szeretném ha teljes életet élne, s a kezdetektől nevelhetném. A kérdés, hogy melyik kennel. Magyarországon számos Aussie kennel van. Mindegyikről írok pár szót, de az már most elmondom, hogy ha 180.000 forint alatt tudsz venni akkor kockáztatod a kutya teljes életét. Ez az alap ár. Általában a fekete trikolor kerül 18o-200 ezerbe, a merle 220-250, míg a vörös és a vörös merle lehet akár 300 ezer is. Ez persze az ivartalanított hobbi kutyákra igaz. Azt nem vettem észre, hogy a csajok drágábbak lennének, de előfordulhat. Lehet most néhány kenneltulajdonos rosszallóan néz rám, de ha ezt az elején tudom sok apróságtól megkímélem magam. Igazából, azt sem értem miért nem lehet ezt a weboldalra leírni. Mi a titok ebben?
Most akkor a kennelek. Nem mindet mutatom be, de amit igen, ott hozom a pro/kontra részt. Ezek viszont csak személyes tapasztalatok. Csak egy kennellel találkoztam. Ezt máshogy is lehet csinálni, de nekem a párosítás volt a fontos, illetve hogy a tenyésztő tudja mit akar. Azaz választottam, majd tali. Ha nem lett volna jó, akkor tovább lépek.

Eredeti tervem az volt, hogy írok a kennelekről. De hogyan is írhattam volna, ha nem ismerem őket. Csak egyről írok. Mert a választottam a Tanmark’s kennel lett. Mint fent említettem, a párosítás volt nekem a legfontosabb. Másfelől bevallom, elég jó híre van Esztiéknek. Viszont még ezek sem győztek meg. Nekem ennél több kellet. Igen, én olvastam. Sokat. Cesar Millan is, ha az ember elfogadja, hogy az Amerika, itt Magyarország van, akkor jó. Nem mindent vártam a tenyésztőtől amit írt, de az igen tudja mit csinál. Így lett a legfontosabb kérdésem: Mért pont ez a párosítás? Tudtam, ha a válasz: mert szépek, vagy mert aranyosak, ilyesmi akkor hagyom is. Nos, Eszti kb 5 percig magyarázta nekem, aminél bevallom a felénél elvesztettem a fonalat. Nem vagyok tenyésztő, no. 😀 Mesélte, hogy a szukái két három ellés után nyugdíjba vonulnak, ami nekem nagyon szimpatikus hozzáállás. A másik amit megtettem, hogy vittem magammal olyan embereket, akik jó emberismerők. Innen is nagy köszönet Apukámnak, s Jocinak a testőrömnek. 🙂 Ezt azért tettem, ha én el is olvadok, ami meg is történt. Hideg fejjel ők még le tudjanak állítani. Szerencsére ők sem láttak semmi rosszat, így a választásom végleges lett.

Ami fontos mikor kennelt választasz:

1. Kedveld a tenyésztőt, még sok évig jóba lesztek.
2. Tudja mit akar a tenyésztéssel.
3. Tiszta, rendezett legyen a portája.
4. Gondoskodjon az öreg, és visszaadott kutyákról.
5. Nyugodt, szófogadó kutyái legyenek.

Most nem fogok nagyon kitérni a fajtákra, de elég sokat megemlítek. Tudni kell, hogy több mint 300 kutyafajta létezik. Őket 10 csoportra osztják:
10. az agrak. Bevallom nem maratonra készülök, s nem is nagyon tetszik ahogyan kinéznek. Persze ettől még szép kutyák. 🙂
9. a társasági kutyák. Itt aztán van minden. Azért egy Moposzt ki ne fogadna el. 🙂 Viszont én nem mutogatni akarom.
8. a retriver, vízi vadászkutyák. Nem, nekem nem tetszenek. :/ Pedig egy labrador szép kutya lehet.
7. a vizslák szetterek. Igen a magyar vizsla. Olyan kis törékeny. No, de én nem macska vadászt keresek, szeretem a macsekokat. 🙂
6. kopók, vérebek. Valahogy nálam nem. Valóban olyan aranyos, szomorú szeme van egy Beagle-nek. Csak engem nem hat meg. 😀 101 kiskutya meg lehet sok lenne. o.O
5. spitzek, ősök. Ide tartozik fura mód a malamut, és a husky is. Meg az Akita Inu. Az ős kutyák már érdekesebbek, de kizártam őket. Ennek oka, hogy nem egészen tudtam elképzelni arra a feladatra őket amire szántam. Talán az Akita.
4. a tacskók. Komolyan tudni akarom, ki volt aki ezt elintézte nekik. 😀
3. terrierek. Két terriert emelek csak ki. Mindkettőt számba vettem. Egyiket szó szerint is volt szerencsém. 😀 Az első, amelyik reális is volt a választásomra a Jack Russell. Szinte végig bent is volt. Végül azért nem, mert erőteljesebb fajtát szerettem volna. A másik Amerikai staffordshire terrier. Egyik barátomnak volt. Kölyökként tudtam vele játszani, s tudom, ha jól nevelik egy csoda a kutya. Csak épp nem egy fotó alany. 😀 Mármint nem jönnek oda, hogy jaj de szép.
2. a… Sok. Nem is megyek bele. Talán egy másik begyezésnél igyekszem minden kutyáról kicsit írni amivel találkozunk majd. 🙂 Azért zártam ki, mert nagyok. Javarészt. Persze egy Shar pei. Ahh!
1. a juhászkutyák. Itt voltam igazán bajban. Juhászkutyák. Felsorolni is sok lenne mennyi megfogott. Csak kiemelem: Ausztrál juhászkutya, Border Collie, Muid, Puli, Pumi, Pembroke welsh corgi.

Szóval már tudtam, munkakutyám lesz. Ez a vonal volt ami nekem tetszett. Kinézetre is, s tulajdonságokra is. 🙂 Igen, de melyik? Nem tudom már megmondani miért, de a végén csak a corgi, és a border collie maradt bent. Már írtam, hogy bár szívem csücske a corgi, túl kicsi. Meg fájó emlékek is kapcsolnak hozzá. Így maradt a border collie.

Már minden megvolt, vártam a kis ebet. Csakhogy az nem fogant meg. Kicsit csalódott voltam, de tovább nézegettem. Jobban beleásva magam a fajtákba. Egy találkozót is összehoztam. Akkor láttam azt a kutyát amit én szeretnék. Aussie. Mellette ott volt a border collie. Kis agárnak tűnt. Azonnal lelkeztem kennelt keresni. Ez viszont a következő történet. 🙂

Sok minden vár rám, pedig még itt sincs a kutyó. Ennek története jóval megszületése előtt kezdődik. Első lépés mindenképp az ötlet. Mégis honnan az ötlet, hogy kutyám legyen. Főleg, hogy én macskás vagyok. Ez háromnegyed évvel ezelőtt kezdődött. Akkor még azt sem tudtam mibe vágom bele a fejszém. 😀

Mikor betöltöttem a 33-at már nagyon gondolkodtam valami változás kell az életemben. Ez 2017 október közepén, egy újabb szerelmi csalódás után volt. Már nem igazán hittem a boldog befejezésben. Persze, mint mindenki én is vágytam rá. Mit tehet akkor az ember. Férfiként, nincs sok lehetőségem. Valamit akkor is szerettem volna. A macska sajnos azonnal kiesett, főút mellet lakunk. A gyerek is. Egyfelől nem igazán állok készen rá. Másfelől a magyar örökbefogadási rendszer. :/ (Lehet egyedülállóként is örökbe fogadni. Csak épp… Nézz utána, meg fogsz érteni.) Halak, hüllők, madarak nem érdekelnek. Lovat nem tudnék tartani. Más már nem volt. Gondolkoztam, aztán ott volt az orrom előtt a válasz. Igaz majdnem elkezdtem világá menni, hogy lássak mindent. Lejárni a bakancslistám. Mit érne viszont egyedül. Szép képek, s egy könyv. Talán. Az nem én lettem volna, én valakit vinni akarok. Mutatni: nézd. Egy társra vágytam…
Igaz már volt, s van is kutyánk, de nem az enyémek. Deny volt a daimonom. Neki sok mindent megengedtem, de nem neveltem. Nem akartam vele semmit. Csak szerettem, mert állat. Volt sok macskám is, sőt kígyóm, s teknősöm is valamikor régen. Na, de vissza a szőrmókhoz.
Aztán eszembe jutott, hogy egy fontos dolog van nekem. Az élményeimet megosztani valakivel. Miért ne lehetne egy kutya az? Elsőnek mégis elutasítottam az ötletet. Harapnak, s nem is igazán bízok meg bennük. Viszont, ha én nevelem…

Így jutottam el oda, hogy akkor legyen kutyám. Ami ezután jött meglepett. Ezer dolog van amit végig kell gondolni. Komolyan “csak” egy kutyáról beszélünk, nem gyerekről. Pontosabban, egy szőrös gyerekről, de erről később mesélek.